A 19. században az emberek elkezdték hasznosítani az ózont fertőtlenítésre, vízkezelésre, gyógyításra, tisztításra, a táplálék frissen tartására. Száz év leforgása alatt pedig az emberek ózonhoz való kapcsolata és hozzáállása jelentősen megváltozott, és annak használata széles körben elterjedt. 1902-ben Németországban hozták létre az első olyan gyárat, amely a víz ózonnal történő fertőtlenítésére és tisztítására szakosodott. Azóta már sok vízműben alkalmaznak ózonos technológiát a víz tisztításának és fertőtlenítésének folyamatában.
Az ózon az egyik legerősebb oxidáló és fertőtlenítő anyag, ami a vízben lévő mikroorganizmusoktól függően 600-3000-szer hatékonyabb fertőtlenítő hatású, mint a klór. Ha kapcsolatba kerül bármiféle mikroorganizmussal, mint például baktériumokkal, vírusokkal, penésszel, gombával, szagot okozó elemekkel, vagy oldott oxidálható ásványi anyagokkal, akkor egyszerűen megsemmisíti azt, vagy csapadék formájában oxidálja és ezáltal kiszűrhetővé teszi, amit a telítődött szűrőanyagról időszakos visszamosatással lehet eltávolítani. Az oxidálási folyamat az ózonnal olyan eredményes, hogy a mikroorganizmusok nem tudnak immunitást felépíteni, nem úgy, mint ahogy a hagyományos vegyszerekkel előfordulhat.
Megtalálható a talaj vegyületeiben, a vízben és az ózonpajzsban.
Villámcsapás közelében nagy mennyiségben keletkezik az ún. koronakisülés hatására. A Tesla-tekerccsel végzett kísérletek használatakor keletkező elektromos ívek is nagy mennyiségű ózont képesek előállítani. Továbbá minden 185 nm közeli hullámhosszú UV (UV-C) sugárzás is ózont fejleszt. A szoláriumcsövek többsége pl. éppen ezért speciális üvegburkolattal készül, ami ezt az UV-fény-hullámhosszt kiszűri, de a hétköznapi fénymásológépek is termelnek ózont, vagy akár a legtöbb halogénizzó is, csak igen kis mennyiségben. A metróban is termelődik ózon (érintkezési hibákból adódó szikrák miatt stb.).
A kereskedelemben is kapható kis, elemről működő ózontermelő készülék, amelyet hűtőszekrények, éléskamrák, gépkocsi-utasterek, légkondicionáló berendezések, sőt – ha nem tartózkodunk ott – lakások helyiségeinek fertőtlenítésére is használhatunk.
A kisnyomású UV-C tartományú germicid lámpák lényegében hagyományos fénycsövek fénypor nélkül. Az üvegük a szokásos boroszilikát üveg helyett kvarc vagy speciális lágyüveg. Ez a két módosítás lehetővé teszi, hogy a lámpában lévő higanygőz által sugárzott 253,7 nm-es sugárzás módosítatlanul jusson ki. A csövön megszokott fénypor hiánya ellenére valamennyi ibolya színű látható fény is keletkezik a higany és a az elektromosság kölcsönhatása miatt. A besugárzás mértéke azonban az így látható fénynél jóval nagyobb mértékű. Gyakori, hogy a műanyag alkatrészeket vagy fémmel árnyékolják, vagy kerámiával helyettesítik. Ennek oka, hogy a nem UV stabil műanyagok igen hamar elöregednek tőle vagy megsárgulnak. Emberi szervezetre még visszaverve sem kerülhet mert rákkeltő hatású. Leggyakrabban felületi vagy folyadékok fertőtlenítésére és erőteljes sterilizálására alkalmazzák nagy hatékonysággal. Vírus- és baktériumölő hatásával szemben szénalapú organizmusoknál rezisztencia nem képes kialakulni, így hatását vélhetően minden életforma felé kifejti, amit mai ismereteinkkel élőlénynek tekintünk.
A rövidhullámú UV káros az emberekre. Nem csupán leégést, és hosszú távon bőrrákot okoz, de a szaruhártya fájdalmas gyulladását is kiválthatja, ami akár maradandó látáskárosodást is okozhat. Ezért a sugárzást árnyékolni kell. Mivel az UV-C sugárzás képes kémiai kötéseket felbontani, a műanyagok (például szigetelések, tömítések) a szokásosnál látványosan gyorsabban elöregednek.
Más potenciális veszélyforrás a keletkezett ózon, mint erős oxidáló, azaz mérgező anyag. Az UV-C tartományú germicid vagy fertőtlenítő, sterilizáló csöveket tehát csak úgy szabad alkalmazni, ha a fény nem éri az élő szervezetet. A fény hullámhosszi sajátossága miatt még az sem elfogadható, ha úgy tartózkodik valaki a működő UV-C lámpával egy helyiségben, ha a fény más irányokba van terelve. Ugyanis a visszaverődés révén, az UV-C visszaverődik és vakságot, szem égést, bőrégést és az így kialakuló égés bőrrákot okoz. Körültekintéssel eredményesen használható sterilizálásra, de ennek biztonsági követelményeit szigorúan be kell tartani. A lámpa besugárzásakor keletkező háromatomos ózonmolekula oxidatív hatása miatt érdemes a helyiséget a használat után friss levegővel ellátni.